A konfliktuskezelés családi mintája: amit gyerekként láttál

Ha már a konfliktusoknál tartunk: a gyerekkorodban tanult (vagy nem tanult) konfliktuskezelési mintáid bőségesen hatnak arra, hogy a felnőtt kapcsolataidban hogyan rendezed azokat.

Ha nálatok nem volt, aki egy vita után odamenjen hozzád gyerekként, hogy ne haragudj és szeretlek, vagy nem láttad a szüleidet így tenni, akkor ilyen vagy olyan módon, de te biztosan megküzdöttél később ezzel a témakörrel.

Ha egy családban a problémákat például elhallgatják, akkor később vagy ugyanaz a minta ismétlődik, vagy épp ellenkezőleg: valaki tudatosan vagy túlzottan is próbálja az érzelmi lezárást beszélgetéssel és tisztázással megteremteni.

Érdekel, hogy miért van így?

A családi konfliktuskezelés az egy minta, úgynevezett tanult viselkedés, mivel kialakul egy implicit konfliktuskezelési kultúra. Ha egy családban a viták után nem beszélik meg a problémát, hanem remélik, hogy elmúlik az idővel, akkor a gyerekek ezt tanulják meg követendő mintaként. Ez a szociális tanulás egyik klasszikus példája: azt csináljuk felnőttként, amit gyerekként láttunk működni.

Azért nyilván ez nem ilyen fekete vagy fehér: azt, hogy végül milyen utat választasz, meghatározza az is, hogy milyen az alap személyiséged és alap konfliktuskezelési stílusod. A konfliktuskezelési kutatások ebben két gyakori mintát különítenek el:

Elkerülő stílus: idővel majd elmúlik, nem beszélünk róla.

Feldolgozó stílus: addig beszéljük, amíg érzelmileg rendeződik.

És van olyan, hogy valaki egy elkerülő családi mintából jön, de ő maga inkább feldolgozó stílusra törekszik. Ez adódhat az érzelmi lezárás iránti szükséglet, hiszen sokan addig érzik a feszültséget egy konfliktus után, amíg nem történik meg az érzelmi lezárás, ez lehet bocsánatkérés, megértés, tisztázás. Az ilyen emberekben magasabb a closure igény, ezért addig próbálják a dolgokat kibeszélni, amíg meg nem nyugszanak.

Szoktuk viccesen mondani, hogy van egy, aki nem akar beszélni róla és van egy, aki a végtelenségig, na ők szoktak összeházasodni 

De hogy ne ezzel a viccel zárjam, álljon itt a megoldás is: szerencsére képesek vagy arra, hogy felismerjük, hogy a viselkedésünk egy része nem véletlenszerű, hanem a családi környezetből tanult működés, ezt hívjuk az intergenerációs minták tudatosításának.

Amikor valaki tudatosan rálát a saját családi működésére – például felismeri, hogy a családjában nem volt szokás bocsánatot kérni vagy a konfliktusokat feldolgozni –, akkor az ezt követő lépés az úgynevezett átírás lehet, amikor már nem automatikusan ismétli a régi mintát, hanem új működést választ. Ilyenkor dönthet úgy, hogy a vitákat inkább megbeszéli, addig kommunikál, amíg a helyzet érzelmileg rendeződik, és fontosnak tartja a bocsánatkérést vagy a kölcsönös megértést.

Addig is, gyere hozzánk az önismereti programjainkra, segítünk kilábalni a régi, rossz mintákból!