Miért beszélünk el egymás mellett? Négy különböző igény egyetlen konfliktusban

Volt már olyan beszélgetésed, amikor a vita végén egyszerűen nem értetted: „De hát én teljesen normálisan mondtam el… akkor miért lett ebből ekkora konfliktus?”

Vagy volt olyan, hogy csak annyit szerettél volna, hogy beszéljetek át egy témát, ő viszont már megoldást akart. Vagy amikor a konfliktusban másik túl érzékenyen, hidegen, racionálisan vagy távolságtartóan reagált.

Az ilyen helyzetekben nem az a kérdés, hogy kinek van igaza, és kinek nincs, egyszerűen más igényekből működünk. És ezek a különféle igények sokkal mélyebben gyökereznek bennünk, mint gondolnánk.

A pszichoanalitikus Fritz Riemann személyiségmodellje szerint mindannyiunkban négy alapvető törekvés dolgozik, két tengely mentén.Az egyik tengely a közelség és a távolság között húzódik, a másik az állandóság és a változás között.

Mind a négyre szükségünk van és mind a négy bennünk van, csak nem ugyanabban az arányban. És amikor ezek az arányok találkoznak egy konfliktusban, akkor történik az, amit jól ismerünk: elbeszélünk egymás mellett.

Van, akinek a kapcsolat a legfontosabb

A közelség-orientált ember számára egy konfliktus a téma mellett a kapcsolatról is szól, és a kommunikációs, konfliktusos helyzetekben azt figyeli: biztonságban van-e a kapcsolat, elfogadják-e őt, értik-e az érzéseit. És ha a vita közben úgy érzi, hogy támadják vagy leértékelik, a figyelme automatikusan arra terelődik, hogy veszélyben van-e a kapcsolat és ilyenkor a probléma háttérbe szorul. A beszélgetésben akkor tud visszatérni a lényeghez, ha számára egyértelművé válik: a kritika egy konkrét helyzetre vonatkozik, és nem az ő értékére.

Van, aki inkább egy lépést hátralép

A távolság-orientált ember teljesen másképp működik: számára a logika és a tények fontosabb kapaszkodót jelentenek, mint a kapcsolat érzelmi minősége. Mivel nem szereti a kerülgetni a forró kását és a barokkos körmondatokat, elég nehéz neki, amikor az érzelmek uralják a helyzetet.Amit értékel, az az, ha a másik egyenesen a tárgyra tér, és ha ő maga a vita után kap egy kis időt arra, hogy átgondolja a helyzetet.

Van, akinek rend kell a beszélgetésben

Az állandóságra törekvő ember számára a konfliktus akkor oké és akkor kezelhető, ha rendezett, mert nem szereti, ha a beszélgetés közben az egyik témáról a másikra ugrának, majd egyre több sérelem kerül elő és végül az érzelmek elsodorják a logikát.

Neki az segít, ha a konfliktus tárgyát lépésről lépésre, a témánál maradva beszélik át, konkrét példákkal, tényekkel alátámasztva, zárva egy olyan megállapodással, amit mindkét fél komolyan vesz.

És van, akinek tér kell

A változás-orientált ember a konfliktusra gyakran lehetőségként tekint, mivel nem ragaszkodik a bejáratott megoldásokhoz, sőt kifejezetten szereti ha kisérletezhet új megközelítésekkel. Ja, és nagyon-nagyon nehezen viseli, ha sarokba szorítják és azonnali döntés várnak tőle. Neki az segít, ha úgy érzi, megmarad a szabadsága, és van ideje átgondolni a témát és akár újszerű megoldással is előjöhet.

A konfliktusok valódi oka gyakran nem az, amit gondolunk

Amikor ezek a különböző igények találkoznak, könnyen érezhetjük úgy, hogy baj van: velünk vagy a másikkal. Túl ilyenek vagy olyanok vagyunk, pedig valójában csak más irányból közelítünk ugyanahhoz a helyzethez, egyszerűen mások az igényeink, és végülis mindenkinek szüksége van arra, hogy biztonságban érezhesse magát – igen, akár egy konfiktus közepén is.

Ha felismerjük, hogy a másiknak közelségre, távolságra, stabilitásra vagy éppen szabadságra van szüksége, akkor egészen másképp kezdünk kommunikálni, és sokszor már ez a felismerés is elég ahhoz, hogy a beszélgetés irányt váltson.

Úgyhogy a kérdés tényleg nem az, hogy kinek van igaza, hanem az:

„Mire van szüksége a másiknak ahhoz, hogy ebben a helyzetben együtt tudjunk gondolkodni?”

Ha szeretnéd jobban megérteni, hogyan működsz a hétköznapjaidban, a konfliktusaidban, hogy kezelhetnéd jobban életed helyzeteit, válassz az önismereti programjaink közül!