Tényleg csak 150 emberhez tudunk igazán kapcsolódni? – A Dunbar-szám lenyűgöző elmélete
- Szilágyi-Bécsi Tímea
- 1 órával ezelőtt
- 3 perc olvasás
Miért van az, hogy hiába van több ezer ismerősünk, mégis csak néhány ember áll igazán közel hozzánk?
A közösségi média korában könnyű azt gondolni, hogy az emberi kapcsolatoknak nincs felső határa. Több száz Facebook-ismerős, több ezer LinkedIn-kapcsolat, rengeteg követő az Instagramon, TikTokon és egyéb social media felületeken. Mégis sokan azt érezzük, hogy valójában csak néhány emberre számíthatunk igazán. A többi kapcsolat felszínes, üres, nincs benne valódi érdeklődés. Mint amikor találkozol egy régi ismerőssel az utcán, megkérdezed, hogy van, de a választ már meg se várod, meg se hallod, futsz tovább. Akivel találkoztál, nem is akar valóban választ adni, odadob egy „köszi minden rendben van” vagy „nem érdemes rosszul lenni” választ és ő is fut tovább. Ezeknek a kapcsolatoknak nincs semmi mélysége.
Lehetséges, hogy az emberi agy eleve korlátozza, hány kapcsolatot tudunk valóban fenntartani?
Erre a kérdésre keresett választ Robin Dunbar brit evolúciós antropológus, akinek kutatásai az egyik legismertebb társaspszichológiai elmélethez vezettek: a Dunbar-számhoz.
Ki volt Robin Dunbar?
Robin Ian MacDonald Dunbar brit evolúciós antropológus és pszichológus, aki hosszú éveken keresztül az Oxfordi Egyetem kutatójaként vizsgálta az emberi kapcsolatok evolúcióját.
Kutatásainak középpontjában az állt, hogy vajon létezik-e összefüggés az agy mérete és a fenntartható társas kapcsolatok száma között.
Megfigyelte, hogy a főemlősöknél a nagyobb neokortexszel rendelkező fajok általában nagyobb, összetettebb közösségekben élnek. Innen merült fel a kérdés: ha ezt az összefüggést az emberre vetítjük, vajon mekkora lehet az a közösség, amelyet még valóban "átlátunk"?
A válasz meglepő volt. ... Körülbelül 150 fő.
Mit jelent a Dunbar-szám?
A Dunbar-szám nem azt jelenti, hogy csupán 150 embert tudunk megjegyezni.
Sokkal inkább azt jelenti, hogy átlagosan ennyi olyan emberrel vagyunk képesek stabil, kölcsönös kapcsolatot fenntartani, akikről tudjuk:
kik ők,
milyen kapcsolatban állnak velünk,
milyen szerepet töltenek be az életünkben,
és ők is hasonló módon számon tartanak bennünket.
Ez a kapcsolat már túlmutat az egyszerű ismeretségen. Ide azok tartoznak, akikkel valódi társas hálót alkotunk.
Miért éppen 150?
Dunbar nem pusztán egy elméletet alkotott. Különböző kultúrák és történelmi korszakok közösségeit vizsgálta, többek között:
vadászó-gyűjtögető törzseket,
hagyományos faluközösségeket,
katonai egységeket,
vallási közösségeket,
vállalati szervezeteket.
Meglepő módon ezekben újra és újra hasonló létszám jelent meg.
Sok természetesen kialakuló közösség körülbelül 100–200 főből állt, amelynek átlaga közel esett a 150-es értékhez. Ez arra utalt, hogy nem véletlen kulturális jelenségről, hanem egy mélyebb evolúciós sajátosságról lehet szó.
Az emberi kapcsolatok nem egyformák
A Dunbar-modell egyik legérdekesebb része, hogy kapcsolataink nem egyetlen nagy csoportot alkotnak. Egymásba ágyazott körökben szerveződnek.
5 fő – a legbelső kör
Ők azok, akikhez a legmélyebb bizalom köt, akiket felhívnánk egy élethelyzeti krízisben, akik előtt teljesen önmagunk lehetünk.
15 fő – a közeli bizalmasok
Velük rendszeres az érzelmi kapcsolat. Ismerjük egymás életét, örömeit és nehézségeit.
50 fő – jó barátok
Ők már kevésbé vesznek részt a mindennapjainkban, de fontos szereplői az életünknek. Egy közös program vagy találkozó természetes velük.
150 fő – stabil társas háló
Ők azok, akiket valóban ismerünk. Tudjuk, kik ők, hogyan kapcsolódnak hozzánk, és milyen viszonyban vagyunk egymással.
500 fő – ismerősök
Arcot és nevet tudunk párosítani. Beszélgetni is tudunk velük, de kapcsolatunk felszínesebb.
1500 fő – felismerhető emberek
Őket már csupán arcról vagy névről ismerjük fel.
Mit jelent ez a mai világban?
Sokan azt gondolják, hogy a közösségi média megváltoztatta ezt a korlátot. Hiszen ma akár több ezer emberrel is kapcsolatban lehetünk.
Robin Dunbar szerint azonban a technológia legfeljebb megkönnyíti a kapcsolattartást, de nem növeli jelentősen azt a számot, ahány valódi kapcsolatot képesek vagyunk fenntartani.
Az online tér kiváló eszköz arra, hogy hosszabb ideig megőrizzük a kapcsolatot emberekkel.
A mély bizalom, az érzelmi közelség és az egymásra fordított idő azonban továbbra sem helyettesíthető pusztán digitális kommunikációval.
Mit jelent mindez a vezetők számára?
Ez az elmélet különösen érdekes a szervezetfejlesztés szempontjából. Egy vezető gyakran szeretne minden munkatársat személyesen ismerni. Ahogy azonban nő a szervezet mérete, ez egyre nehezebbé válik. Nem feltétlenül azért, mert a vezető nem elég jó, hanem ahogy a kutatások is mutatják, az emberi agy kapacitása véges. Éppen ezért a nagy szervezetekben különösen fontossá válik:
a bizalmi vezetői rétegek kialakítása,
a decentralizált döntéshozatal,
a középvezetők szerepe,
valamint az erős szervezeti kultúra.
És mit jelent számunkra magánemberként?
Talán megnyugtató felismerés, hogy nem kell mindenkivel ugyanolyan mély kapcsolatot ápolnunk. Nem attól leszünk gazdagabbak emberileg, hogy több ezer ismerősünk van. Sokkal inkább attól, hogy van néhány ember, akivel valóban jelen tudunk lenni egymás életében.
A kapcsolataink minősége sokkal fontosabb, mint a mennyisége.
Lehet, hogy a modern világ azt sugallja, minél több kapcsolatunk van, annál sikeresebbek vagyunk. Az evolúció azonban egészen mást üzen. Nem több kapcsolatra vágyunk. Sokkal fontosabbak a mélyebb és minőségi kapcsolódások.
Talán ez az egyik legfontosabb tanulsága Robin Dunbar kutatásainak.
Hozzászólások