Miért olyan nehéz dönteni? – A döntésképtelenség pszichológiája és a bizonytalanságtól való félelem

Az életünket a döntéseink alakítják.

Életünk során naponta több száz döntést hozunk meg. A legtöbb közülük automatikus és jelentéktelen: mit veszünk fel, mit eszünk reggelire, melyik útvonalon megyünk munkába.

Vannak azonban olyan döntések, amelyek hosszú évekre meghatározhatják az életünk irányát.

• Munkahelyváltás.

• Párkapcsolat lezárása vagy elmélyítése.

• Gyermekvállalás.

• Költözés.

• Vállalkozás indítása.

• Egy régóta dédelgetett álom megvalósítása.

Kép forrása: Canva

Érdekes módon minél fontosabb egy döntés, annál nagyobb eséllyel kezdünk el bizonytalankodni. Gyakran heteket, hónapokat vagy akár éveket töltünk azzal, hogy mérlegelünk, elemezünk, tanácsokat kérünk, listákat írunk, mégsem jutunk közelebb az elhatározáshoz.

Sokan ilyenkor azt gondolják magukról, hogy gyengék, határozatlanok vagy alkalmatlanok a döntéshozatalra. A valóság azonban ennél sokkal összetettebb.

A döntési nehézségek hátterében ugyanis nagyon gyakran mély pszichológiai mechanizmusok működnek.

Az agyunk nem szereti a bizonytalanságot

Az emberi agy egyik legfontosabb feladata a túlélés biztosítása. Ehhez pedig folyamatosan arra törekszik, hogy kiszámítható és biztonságos környezetet teremtsen számunkra.

A probléma ott kezdődik, hogy minden jelentős döntés bizonytalanságot hordoz magában.

Amikor döntünk, valójában a jövőt próbáljuk meg meghatározni. A jövőt azonban senki sem látja.

• Nem tudhatjuk teljes bizonyossággal, hogy egy új munkahely valóban jobb lesz-e.

• Nem tudhatjuk, hogy egy vállalkozás sikeres lesz-e.

• Nem tudhatjuk, hogy egy kapcsolat megmenthető-e vagy sem.

Az agy számára tehát mindez veszélyt jelent, mert bizonytalanság aktiválja azokat az idegrendszeri folyamatokat, amelyek eredetileg a túlélésünket szolgálták.

Ilyenkor fokozódhat a szorongás, nő a stressz, és hajlamosabbá válunk arra, hogy elkerüljük a döntést.

Paradox módon ilyenkor még egy rossz, de ismerős helyzet is biztonságosabbnak tűnhet, mint egy potenciálisan jobb, de kiszámíthatatlan lehetőség.

Ezért maradnak emberek évekig olyan munkahelyen, amelyet nem szeretnek.

Ezért maradnak benne sokan olyan kapcsolatokban, amelyek már régóta nem működnek.

És ezért halogatják sokan azokat a lépéseket, amelyek valójában közelebb vinnék őket a vágyott élethez.

A tökéletes döntés csapdája

A döntésképtelenség egyik leggyakoribb oka a tökéletes döntés keresése. Sokan úgy állnak a döntésekhez, mintha létezne egy olyan opció, amely minden szempontból hibátlan.

Olyan választás, amely:

• garantáltan sikeres,

• nem jár veszteséggel,

• nem okoz csalódást,

• nem hordoz kockázatot,

• és utólag sem bánjuk meg.

A valóságban azonban az élet legtöbb fontos döntése nem ilyen. A felnőtt élet egyik legfontosabb felismerése, hogy a döntések többsége nem jó és rossz opció között történik. Hanem két bizonytalan lehetőség között.

Aki a tökéletes döntésre vár, gyakran éppen emiatt nem hoz döntést egyáltalán. A tökéletesség iránti vágy ilyenkor látszólag körültekintésnek tűnik, valójában azonban sokszor a félelem egyik kifinomult formája.

A veszteségtől való félelem

A döntéseknek mindig van ára. Amikor igent mondunk valamire, egy másik lehetőségre nemet mondunk. Ha elfogadunk egy állást, lemondunk más lehetőségekről. Ha egy városba költözünk, elhagyunk egy másikat. Ha egy kapcsolat mellett döntünk, más kapcsolati lehetőségeket engedünk el.

A pszichológiai kutatások szerint az emberek általában erősebben reagálnak a veszteség lehetőségére, mint azonos mértékű nyereségre. Ez az úgynevezett veszteségkerülés.

Ezért sokszor nem azért nem döntünk, mert nem látjuk a lehetőségeket, hanem azért, mert túlzottan arra koncentrálunk, hogy mit veszíthetünk.

Mi történik, ha nem döntünk?

Sokan úgy érzik, hogy a döntés elhalasztásával időt nyernek. Ám a legtöbb esetben éppen az ellenkezője történik. A bizonytalanság, a belső feszültség fennmarad.

A figyelmi energiánk továbbra is ott ragad a meg nem hozott döntésnél. A probléma továbbra is jelen van.

A meg nem hozott döntések tehát gyakran sokkal több energiát emésztenek fel, mint maga a döntés. Arról már nem is beszélve, hogy a nem döntés is döntés. Amikor nem választunk, valójában a jelenlegi helyzet fennmaradása mellett döntünk. Ez néha tudatos stratégia lehet.

Sokszor azonban csupán a félelem által fenntartott állapot.

 Három kérdés, amely segíthet tisztábban látni

1.     Mitől félek valójában?

A legtöbb ember első válasza általában nem a valódi félelem. Érdemes többször egymás után feltenni ezt a kérdést.

Amikor először leírod a válaszod, hogy mitől félsz, akkor kérdezd meg magadtól, hogy ettől miért félek? Ha leírtad, akkor újra tedd fel az előbbi kérdést, egészen addig, amíg már valóban nem jön semmi új válasz.

Gyakran a felszín alatt olyan válaszok jelennek meg, mint az elutasítástól, a kudarctól, a szégyentől vagy a bizonytalanságtól való félelem.

2. Mi a legrosszabb, ami történhet?

Ez az egyik kedvenc kérdésem. Aki már járt nálam coachingban, az megtapasztalhatta ennek a kérdésnek az erejét a válasz boncolgatása közben. Miért? Mert a szorongás hajlamos eltúlozni a veszélyeket.

Amikor konkrétan megfogalmazzuk a legrosszabb forgatókönyvet, sokszor rájövünk, hogy az kezelhetőbb, mint ahogyan korábban elképzeltük.

3. Mit fogok bánni öt év múlva?

Ez a kérdés segít kilépni a jelen pillanat érzelmi nyomása alól. Képzeld el, hogy öt év múlva visszanézel erre a helyzetre. Mit sajnálnál jobban? Azt, hogy megpróbáltad és esetleg nem sikerült? Vagy azt, hogy meg sem próbáltad?

Amikor írom ezt a blog cikket, éppen egy regényt olvasok, aminek meg az első harmadánál tartok. (Matt Haig: Éjfél könyvtár). Nem lövöm le a könyv lényegét, ha elolvasnád (amit egyébként javaslok :-) ), de van egy erős rész, amikor a főhős a kezében tartja a Megbánások könyvét. Csak úgy cikáznak az élete megbánásai a könyv lapjain és olyan fullasztó érzés lesz úrrá rajta, ami teljes erővel szorongatja a torkát. Mi mindent bántál már meg életedben? (Egyébként tervezek egy blog cikket a megbánásról is, mert sok olyan dolgot bánunk, aminek egyébként nincs is valóságalapja. Szóval ez is érdekes téma ... :-) )

A döntés valójában önbizalom kérdése is

A döntés nehézsége sokszor nem abból fakad, hogy nem tudjuk, mit szeretnénk. Sokkal inkább abból, hogy nem bízunk eléggé önmagunkban. Nem hisszük el, hogy képesek leszünk megbirkózni a következményekkel. Pedig az életben ritkán különbözteti az meg a sikeres embereket a sikertelenektől, hogy mindig jó döntést hoznak. Sokkal inkább az, hogy képesek korrigálni, tanulni és alkalmazkodni akkor is, ha a választásuk nem tökéletes.

A bátorság nem a félelem hiánya

Tudom, tudom, hogy ez már szinte klisé, és soszor sok helyen hallottuk és olvastuk már. Attól még igaz. Sokan azt gondolják, hogy előbb magabiztosnak kell érezniük magukat, és csak utána tudnak dönteni. A valóságban azonban ez gyakran fordítva működik. A magabiztosság sokszor a döntés és a cselekvés következménye. A bátorság nem azt jelenti, hogy nincs bennünk félelem. A bátorság azt jelenti, hogy a félelem jelenléte ellenére is képesek vagyunk lépni. És néha egyetlen döntés elegendő ahhoz, hogy teljesen új fejezet kezdődjön az életünkben.