Meddig tart egy érzés? És kinek a "hibája", ha nem múlik el?

Gondoltál már arra, hogy lehet, hogy nem a világ, nem más emberek, hanem te magad vagy az oka annak, hogy órákig, napokig, sőt hetekig cipeled magadban a haragot, szomorúságot vagy sértettséget?

A tudomány szerint egy érzelem intenzív csúcsa mindössze 6–15 másodpercig tart. Ennyi ideig lobban fel a harag, ennyi ideig zsibbaszt a félelem, ennyi ideig önt el a boldogság. Neurológiai szinten pedig Jill Bolte Taylor kutatásai azt mutatják: ha nem táplálod újra és újra a gondolataiddal, a testedben a hozzá kapcsolódó kémiai reakciók kb. 90 másodperc alatt kifutnak.

És akkor jön a kényelmetlen kérdés:Ha 90 másodperc alatt elmúlhatna, akkor mit csinálsz te a maradék 89 percben?

Az igazság az, hogy legtöbbször mi magunk tartjuk életben az érzést. Újra és újra lejátszuk a fejünkben a jelenetet. Szavakat adunk mások szájába. Belekapaszkodunk a sérelembe, mert „jogos”. Vagy mert jólesik a dráma. A figyelmünkkel és a belső monológjainkkal mi magunk adjuk az üzemanyagot a tűzhöz.

Ez persze nem jelenti azt, hogy minden érzést ki kell iktatnunk vagy elnyomnunk. De ha tudatosítod, hogy biológiailag az érzelmi hullám rövid, onnantól egyértelmű lesz: ami tovább marad, az már döntés és szokás.

Legközelebb, amikor legszívesebben napokig puffognál vagy önsajnálatba süppednél, próbáld ki: ülj bele teljesen az érzésbe 90 másodpercig. Engedd, hogy lecsengjen, és figyeld meg, mi történik, ha nem eteted tovább. Meglepően felszabadító élmény.

A kérdés tehát nem az, hogy mennyi ideig tart egy érzés.Hanem az, hogy mennyi ideig tartod fenn.