Mind játszmázunk? Mind játszmázunk.
Gondolj bele: egy konfliktus közepén vagy, és mielőtt észbe kapnál, már emelt hangon érvelsz, miközben a másik fél egyre inkább visszahúzódik vagy elzárkózik. Talán eszedbe sem jut, hogy másként is reagálhatnál – de miért is van ez így? Hogyan határozza meg az a belső énállapotunk, hogy milyen módon kommunikálunk, és vajon tudatosíthatjuk-e, hogy Felnőtt, Gyermek vagy Szülő szerepben reagálunk-e egy helyzetben?
Eric Berne pszichiáter a '60-as években alkotta meg a tranzakcióanalízis elméletét, amely szerint mindannyiunknak három alapvető énállapota van: a Szülő, a Felnőtt és a Gyermek. Ezek nem személyiségjegyek, hanem olyan tudatállapotok, amelyek között folyamatosan váltunk különböző élethelyzetekben. Berne szerint „az emberek azért játszanak játszmákat, hogy elkerüljék az intimitást és megvédjék magukat az érzelmi sérülésektől.” Az énállapotaink felismerése az első lépés ahhoz, hogy ezeket a játszmákat tudatosítsuk és elkerüljük.
Szülő állapot: ebben az állapotban irányítunk, szabályokat alkotunk, és gyakran kritizálunk vagy éppen védelmezünk. Ezek az attitűdök gyermekkorunkban kialakult belső mintákon alapulnak.
Gyermek állapot: ebben az állapotban érzelmi reakcióink dominálnak. Lehetünk lázadók, függők, vagy éppen játékosak és spontánok.
Felnőtt állapot: ez a racionális, tárgyilagos állapot, amikor az érzelmek túltengése helyett a tényszerű gondolkodás és elemzés dominál. Ez az az énállapot, amely a leginkább támogatja a konstruktív kommunikációt.
A kommunikáció során minden tranzakcióban ezek az énállapotok lépnek kölcsönhatásba egymással, és az, hogy milyen válaszokat adunk, nagyban függ attól, hogy éppen melyik állapotban vagyunk.
És így már arra is választ kapsz, mikor játszmázol. A játszmák – azaz a rejtett célú, manipulációt magukban hordozó kommunikációs és interakciós minták – gyakran akkor lépnek fel, amikor nem a Felnőtt állapotban reagálunk.
Hadd hozzak példát az életből!
Munkahelyi példa: egy meetingen egy fiatalabb kolléga új ötlettel áll elő. A vezető hirtelen válaszol: "Ez nem illik a cégkultúránkba, és amúgy sincs benne semmi új." Ez a reakció Szülő-Gyermek tranzakciót eredményezhet, ahol a vezető kritikus Szülő szerepben van, az alkalmazott pedig Gyermek állapotban válaszolhat, visszahúzódva vagy bizonytalankodva. Egy tudatosabb, Felnőtt-Felnőtt tranzakcióban a vezető kérdezhetne: "Milyen eredményt vársz ettől a változtatástól? Hogyan segíthet ez a csapatnak?" Ez a hozzáállás nemcsak a bizalmat növeli, hanem lehetőséget ad a kollégának, hogy érveket hozzon fel a saját ötlete mellett.
Párkapcsolati vita: Tegyük fel, hogy az egyik fél hazaér egy hosszú nap után, és azt mondja a párjának: "Sosem veszel észre engem, megint nem hallasz engem, mindig csak a saját dolgaid érdekelnek!" Ez egy tipikus Gyermek-Gyermek tranzakció lehet, ahol mindketten érzelmi szinten reagálnak. Az eredmény gyakran egy feszültséggel teli vita. Ehelyett egy Felnőtt-Felnőtt tranzakcióban a megszólalás így is hangozhatna: "Ma elég nehéz napom volt, jól esne egy kis figyelem. Beszélgethetnénk erről?" Ebben az esetben a pár mindkét tagja képes nyugodtan megvitatni az érzéseiket, anélkül hogy manipuláció vagy érzelmi túlreakció alakulna ki.
Megéri feladni a játszmát.
Az egyik „legfelnőttebb” reakció, amit megfigyelhetsz magadon, hogy képes vagy vitában nézőpontot váltani és belátni, ha nincs igazad. A tranzakcióanalízis arra hívja fel a figyelmet, hogy mindannyian képesek vagyunk a játszmák felismerésére és megváltoztatására. Az énállapotaink tudatosítása hozzásegít minket ahhoz, hogy a kommunikációs helyzetekben Felnőtt-Felnőtt tranzakciókat hozzunk létre, amelyek során a felek nyitottan, őszintén és manipuláció nélkül kommunikálnak egymással. Ez nemcsak a kapcsolatok minőségét javítja, hanem saját önismeretünket is mélyíti, hiszen a mindennapi helyzetekben is gyakorolhatjuk, hogy felismerjük és tudatosan kezeljük reakcióinkat.
Azáltal, hogy rálátunk az énállapotainkra, elkerülhetjük az ismétlődő játszmákat, amelyek gyakran rejtett feszültségekhez és konfliktusokhoz vezetnek.
Az igazi kihívás nem az, hogy soha ne lépjünk Szülő vagy Gyermek állapotba, hanem az, hogy felismerjük, mikor tesszük ezt, és képesek legyünk tudatos döntéssel visszatérni a Felnőtt állapotba – a konstruktív, értő és empatikus kommunikáció kulcsához.
Comments