Keresés

Tévhiteim rabságában 2. rész– 8 hiedelmem, amivel megnehezítettem az életem

Ahogy az első bejegyzésben is írtam, ebben a sorozatban arról a 8 tévhitemről írok, amik eddigi felnőtt életem jelentős részében gúzsba kötöttek. Ha még nem olvastad az első bejegyzést, tedd meg kérlek, mielőtt folytatod ezzel a cikkel. (Tévhiteim rabságában 1.rész)


A következő hiedelmem elsőre egy kicsit furcsának tűnhet, azonban mégis tudat alatt hatással volt rám és fizikailag is láthatóvá vált a kinézetemben és a viselkedésemben.



Második tévhitem: Ha női vezetőként érvényesülni akarok, pasivá kell válnom


Mielőtt valaki félreértené, nem a nemváltáson gondolkodtam. Amikor 2006. nyarán kineveztek vezetőnek egy csapat élére, a megfelelési kényszeremtől hajtva, mindent megtettem azért, hogy a területemet sikerre vigyem. HR szolgáltatásokkal foglalkoztunk, így az értékesítés és az ügyfelekkel való kapcsolattartás is a munkám részét képezte. Most utólag visszagondolva nem sok segítséget kaptam ahhoz a cég részéről, hogyan vegyem fel a vezetői szerepet, hogyan tegyem a sajátommá úgy, hogy közben én magam nem sérülök. Persze vezetői tréningek voltak, amiken szuper technikákat tanultunk és a mai napig tudom alkalmazni, azonban a vezetővé válás mentális részével nem foglalkoztak. Sajnos akkor még én magam sem. (Többek között ezért is örülök, hogy nekünk most már van erre egy külön programunk a New Manager hibrid coaching formájában, amit a csodálatos Ági kolléganőm visz.)


A munkám során a vezetők legnagyobb része férfi volt, akikkel tárgyalnom kellett, vagy rendszeresen kapcsolatot tartani. Mivel akkor még fiatalabb és karcsúbb voltam, ráadásul 160 centi magas vagyok csupán, nem vettek komolyan. Sokszor próbáltak lenyomni, lecsitriztek, megmosolyogtak. Eszköz nem nagyon volt a kezemben, és tudat alatt kialakult, hogy akkor férfi energiákat kell alkalmaznom, hogy a férfi vezetők partnerként kezeljenek.

Természetesen voltak szuper cuki férfi vezetők is, akikkel tárgyaltam, és nem akartak dominálni a megbeszélések során, hanem abszolút egyenrangú félként kezeltek.

Azokkal szemben, akikre azonban ez nem volt jellemző, ott eszköztelennek éreztem magam. Pedig okos voltam, jó szakember, csak nem tudtam megmutatni. Ekkor kezdődött az átalakulásom, egészen addig, amíg egyszer csak egy pasi nézett vissza rám a tükörből. Rövid haj, fekete hajszálcsíkos nadrág zakóval, lapos bőrcipő (férfias) ... Megdöbbentem, amikor ez először tudatosult bennem. Aztán lepörgött még nagyon sok dolog. Például az, hogy nem csak az öltözködésem lett keményebb, hanem a viselkedésem is, és a határozottságom tartózkodóvá tett másokat velem szemben. Arra is rájöttem, hogy a lakásajtóban nem tettem le a férfi energiákkal járó vezetői kalapomat, hanem haza vittem. Kész csoda, hogy a férjem megmaradt mellettem és továbbra is szeretett.


Ekkor már az önismeretben való elmélyülés az életem részét képezte (ezért is mentem pszichológia szakra tanulni), így a villamcsapásként megérkező felismerést követően elkezdtem felfejteni ezt a szálat és igyekeztem megérteni.

Az, hogy ismerjük és értjük magunkat, két különböző dolog, és ehhez jön még az, hogy akarunk-e változni.


Én nem csak ismerni, hanem érteni is akartam magamat és változtatni is szerettem volna.

Ebben a folyamatban a legintenzívebb időszak az elmúlt két év volt, amikor gyorsítósávon kezdtem el megvizsgálni, hogy a hiedelmeim mikre épültek rá. Ebben Vicsápi Nati segített, akinek nagyon hálás vagyok, mert segített meglátni azon negatív érzéseimet, félelmeimet, amiknek nagy szerepük volt abban, hogy a nyolc tévhitem kialakuljon, hatással legyen az életemre.


Szeretnéd Te is felismerni és letenni a korlátozó félelmeidet és negatív érzéseidet? Szeretnél egy könnyedebb életet élni, ahol nem bántod saját magad?

Az Ismerd meg önmagad! programunk, amit én tartok, segíteni tud ebben. Kérdésed van? Vedd fel velem a kapcsolatot bátran!

66 megtekintés0 hozzászólás